Nevetés, öröm, barátságok, környezetvédelem

Erdei Eszter, 10. D osztályos tanuló a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. Eszer élménybeszámolóját idézzük a Határtalanul! program keretén belül szervezett négy napos magyarországi osztálykirándulásról:

"Nevetés, öröm, barátságok, környezetvédelem

Talán ezekkel a szavakkal tudnám legjobban leírni a Határtalanul program napjait. Már iskolakezdés előtt értesültünk arról, hogy szeptember 21-25. között a mi osztályunk az egyik, amelyik részt vehet a magyarországi kiránduláson. A nagyobb évfolyamok diákjai már meséltek nekünk arról, hogy mennyire jól érezték magunkat és mennyi mindent tanultak ez alatt a 4 nap alatt.

Indulás előtt egy nappal megtartottuk az előkészítő órát, itt minden kérdésünkre választ kaptunk, így hát mehettünk is haza pakolni. Mindenki nagyon izgatottan várta a péntek reggeli indulást.

Dél körül meg is érkeztünk Vásárosnaményba, ahol megkoszorúztuk testvériskolánk névadója, II. Rákóczi Ferenc szobrát. Innen indultunk az autómentes napra, melynek keretén belül néhányan egy bicikliversenyen vettek részt (igazán sikeresen), miközben a többiek a vásárosnaményiekkel alkotott vegyes csapatokban kérdőívezők a város polgárai körében. Ebéd után a környezetvédelem jegyében szemetet szedtünk, s már siettünk is a flashmob akcióra.

Második nap már kora reggel buszra ültünk és Sárospatakig meg sem álltunk. Itt először megtekintettük a várat, ahol rengeteg érdekes dolgot tudhattunk meg mind a várról, mind a városról, sőt az idegenvezetőnk még azt is elárulta, hogy miért is dobunk pénzt a kútba (mellesleg teljesen fölöslegesen).

A csapat nagy része nem igazán lelkesedett az ezután következő program iránt, hisz a Református Kollégium könyvtárának megtekintését harangozták be, de abban a  pillanatban, ahogy beléptünk, mindenkinek tátva maradt a szája. Lenyűgöző volt, mesébe illő. A folytatás sem volt rácsodálkozásoktól mentes, mert meg sem álltunk Vizsolyig. Itt a vizsolyi biblia nyomtatásának történetét egy interaktív előadás keretein belül ismerhettük meg. Az előadás rendkívül izgalmas volt, hiszen mi magunk lehettünk a szereplők.

Vasárnap először az egri várba látogattunk, ahol idegenvezetőnk korhű ruházatban kalauzolt végig minket a csodálatos várban. Kellemesen csalódtunk, ugyanis az unalmas történelmi előadás helyett valami mást kaptunk: humort, érdekes történeteket, sőt még egy korhű puskát is megtöltöttek a szemünk láttára és nagy zajjal elsütötték, a fiúk nagy örömére. Mindjárt lettek kérdések.

Eger után a Szalajka-völgy felé vettük utunkat, ahova kisvonattal érkeztünk, egész úton énekeltünk; ezt mi különösen élveztünk (lehet, hogy a körülöttünk levő utasok nem annyira). Kellemes erdei környezetben indultunk meg lefelé, meg-megállva, megnézve a természeti csodákat, különlegességeket, amelyekre tanáraink hívták fel a figyelmet. Kissé elfáradva, de még mindig vidáman ,indultunk vissza a szállásra, ahol hamar lepihentünk, tudván, hogy másnap is egy hosszú nap vár ránk Lillafüreden.

A napot barlangászással indítottuk, a lillafüredi Szent István barlangot fedeztük fel és a hideg sem vette el a kedvünket a Függőkertben való sétától. Itt selfiezhettünk József Attila szobrával. Egyesek szerint olyan élethű, hogyha fekete-fehérbe tennénk a képet, olyan lenne, mintha magával a költővel pózolnánk. Ezután ismét Egerbe mentünk, ám most már szabad programot kaptunk, magunk fedezhettük fel a történelmi város csodálatos kis utcácskáit.

Az utolsó közös estén a kártya party és az éjjelig tartó beszélgetés sem maradhatott el.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy elérkezett a program utolsó napja, indulnunk kell haza. Úton hazafelé megálltunk a Hortobágyon, ahol megnéztük a Kilenclyukú hidat, majd az elengedhetetlen szuvenireket is beszereztük és már indulhattunk is Debrecenbe. Itt egy rövid szabadidőt kaptunk, amit kellőképpen ki is használtunk. Közösen tértünk be a Déri múzeumba, ahol először Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját csodálhattuk meg.  A lélegzetelállító festmények még azokat is lenyűgözték, akiket nem igazán érdekel a művészet.

Kettős érzésekkel küszködtünk a búszra felszállva: egyrészt örülve, hogy újra otthon lehetünk, más részt sajnálva, hogy véget értek az élményekkel teli napok, hazaindultunk.

Hazaérve, közösen megköszöntük a programot szervező tanárainknak a felejthetetlen élményeket és a nekünk szentelt figyelmet, a ránk szánt időt. Most már tudjuk, hogy ez nekünk is örök élmény marad és csak reménykedünk, hogy a hamarosan hozzánk érkező vásárosnaményi diákoknak is hasonló élményben lesz részük.

Erdei Eszter, X.D.

Kölcsey Ferenc Főgimnázium, 2018. Szeptember 26."